2016. július 29.

00 - prológus

16:10


Friss, tiszta hó ropogott a fekete bakancsom alatt. Pár perce egy üzenetem érkezett Meredith-től, hogy vár engem a házunkban - igen, tehát nélkülem ücsörög a saját házamban -, de ezen már meg sem tudok lepődni, hiszen konkrétan 24 órában a nyakamon lóg ő, és Lotte, a másik legjobb barátnőm, úgyhogy inkább csak az üzenetre koncentrálva siettem az erdő mélyén lakozó fából készült házba.
Mire beértem, megcsapott a meleg idő ,,szaga". Kint, mivel Norvégiában lakunk, olyan hideg van mintha minimum egész évben tél lenne. Bár azt hiszem, ez nem áll messze az igazságtól.
Gyorsan leraktam a kabátom, és becsörtettem a nappaliba. Meredith és Lotte a kanapén ücsörgött. Az első egy fekete, bő Guns N' Roses-es pulcsit viselt, fekete koptatott gatyával, míg a másik egy fehér farmert blúzzal. Gyorsan lehuppantam melléjük, de semelyik sem nyitotta szóra a száját.
- Rendben, elrángattatok a saját házamba, miszerint beszélni szeretnétek velem, de mindkettőtök halottakat megszégyenítő csöndben ül. Szóval vagy valami baj van, vagy azt akarjátok elmondani, hogy van egy belépőm Roxfortba. Csak tudnám, melyik - sóhajtottam, majd kérdőn néztem felváltva Mere és Lotte szemébe. Lotte magzatpózban ült, úgyhogy megbizonyosodtam, hogy valami problémával állunk szembe.
- Oké, csönd van még mindig. Most kimegyek három bögre teáért, és mire visszajövök, ajánlom hogy szófosásba kezdjetek - tápászkodtam fel a helyemről, majd kicsörtettem a konyhába három bögre mentás teáért. Mire kiértem, nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne visítsam el magam, de nem tettem. Valami nagy gáz van, ami megrémiszt belül, plusz az is, hogy a beszédes Lotte-m most halálcsöndben ül. Lesimítottam a hajam, és visszamentem. Belenyomtam a kezükbe a teát, majd egy kis idő múlva Mere megszólalt.
- Beszélnünk kell veled, Aurora. - kezdett bele a szövegelésbe, én meg figyelmesen hallgattam. - Lotte bátyja és húga visszaköltözik ide, Norvégiába. - fújta ki a levegőt, majd új erőre kezdett. - Viszont így megüresedik a svédországi pékségük. Tudod, Noah-nak vissza kell jönnie ide, mert itt szeretne lakni, és dolgozni, a húga, Mira meg itt szeretne továbbtanulni. De, a pékség... Lotte szülei arra kérték a Lotte-t, hogy csomagoljon, és menjen vissza dolgozni Svédországba, mert csak családból szeretnének dolgozókat, mert nem bíznak az ismeretlenekben. - fejezte be. Majd az egyik legördülő könnycseppét elmorzsolta, és rám nézett. Én is alig bírtam türtőztetni magam, és a szótlan Lotte ölébe borultam, aki szintén elkezdett halkan sírni.
- Sajnálom, Ari. Annyira nem akarok menni - éreztem, hogy valami nedves éri a vörös, kötött pulcsimat. Nem tudtam elképzelni ennél szomorúbb hírt. Viszont, mivel olyan kibaszott rossz barátnő vagyok, Mere beszélése közepette, amikor kimondta, hogy Noah jön vissza, szóval, akkor is egy kisebb szívroham ért. Mikor a lányokkal egyszer kiruccantunk Svédországba, mert az úgy is a közelben van, Noah-val titkos szerelembe kezdtünk, mert hát mégsem lehet nyilvános, hogy beleszerettem a legjobb barátnőm bátyjába. Mikor két hét múlva visszajöttük Norvégiába, elszakítódtunk egymástól. Ő volt az első szerelmem, és eddig az utolsó is, de csak pár romantikus üzenet, és egy nyaklánc maradt belőle.
- Várj, még van valami - szólt közbe Mere, aki kemény külseje ellenére nehezen fogadta a dolgot. - Mivel Lotte házában valószínűleg csak a levegő fér el, és valamilyen fura módon Lotte, Noah és Mira ház, és lakás híján a szüleid engedélyével ideköltöznek. Az apádnak tetszett az ötlet, mert szerinte jó lenne, ha tudnál svédül - szólt bele Mere. Ja, az apám még körülbelül 5 más nyelvet akar rámerőszakolni, de persze úgy, hogy emailben tanítgat engem, mert anyukámmal 3 hónapra kint laknak Angliában apa munkája miatt. Kapok heti egy emailt, amiben leginkább csak arról kérdezgetnek, hogy állok a tanulással. 
- Óóó - fogtam fel, és próbáltam nem megőrülni az ötlettől, hogy szakításunk után Noah-val egy házban kell laknunk. - És, khm, ha szabad megkérdeznem, Lotte mikor megy, és a két szerelmetes azaz gyerekes vagy gyerektelen, khm tesó mikor jön? - próbáltam nem össze vissza habogni, de na. Senki sem számít az ilyen helyzetekre.
- Lotte holnap megy, és a két Lotte-tesó, ha a járat nem késett, körülbelül... MŰKÖDJÉL TE KICSESZETT ÓRA!, szóval körülbelül pont most jönnek.
Mielőtt válaszolhattam volna, két erőteljes kopogás rázott meg minket.